A kérdést feltette:
Hozzászólások: 0 db

Anorexiával küzdök

Tisztelt Doktor Úr!
Régóta küzdök anorexiával, hosszas keresés után, 2 éve járok terápiára. A második évben egy másik pszichológushoz. Az állapotom hullámzó. Egy ideje viszont elköteleződtem a gyógyulás mellett, de nem gyarapodott semmit a súlyom, viszont sokszorosát eszem, mint azelőtt. Elég sok stressz ért mostanában, lelkileg is egyre rosszabbul voltam, és elég erős szorongási tüneteim vannak. Mindig más, és ezért betegség- és halálfélelmem van. Hol a kezeim zsibbadnak, hol a torkom, hol lemegy, hol felmegy a pulzusom, szédülök, néha nem marad meg bennem az étel, a hátam be van állva és szinte ég. Ujjaimnál azt érzem nem tudom rendesen használni, főleg esténként jelentkeznek ezek a tünetek. Nemrég voltam egy nagyobb vérkép vizsgálaton, de kisebb vashiányon kívül semmit nem mutatott. Antidepresszánst és nyugtatót szedtem fél évig, megtanultam az autogén tréninget, akkor nem volt ilyen problémám és utána hosszú ideig sem. Nemrég nyertem külföldre egy tanulmányi pályázatot és azt hiszem azóta jelentkeztek újra, intenzívebben a tünetek. Az utazás vészesen közeledik, és nem tudom, hogy ilyen labilisan merjek-e menni, mindenki azt mondja jót tenne nekem, és valahol én is ezt érzem, de rettegek, és most főleg attól, hogy valami szervi, bármilyen betegségem van. Végeztessek el vizsgálatot, vagy ez abszolút a szorongás, és agyban kell változtatni. Sokszor olyankor jön egy-egy ilyen tünet, mikor nem is érzem magam feszültnek... Előre is köszönöm válaszát!


Szakértőnk, válasza:

Kedves levélíró!
 
Tökéletesen igaza van és az ok, a mindannyiunkra egyre súlyosabban nehezedő stresszel teli élet.
Persze a szakmánk alapszabálya, hogy testileg is ki kell vizsgáltatni magát, pedig a problémája - meggyőződésem szerint - valóban érzelmi hátterű.
A szenvedést ilyen esetekben sajnos gyakran csak a jól beállított gyógyszerelés oldja meg, persze tüneti szinten, akkor legalább tud teljesíteni.
 
Együttérzéssel: dr. Lajtavári László

 

 

NBC-2011-09-15

Még nem érkezett hozzászólás.

Szóljon Ön is hozzá:

A hozzászólások csak előzetes moderáció után kerülnek ki az oldalra.

Szorongó naplója

Vállalni kell, ha más vagy

Gyógypedagógusként dolgoztam egy ideig. Gyengénlátó gyerekeket okítottam. Érdekes, izgalmas korszaka volt az életemnek.

Gyere, és oszd meg másokkal is a Te történeted!

Ha úgy gondolod, hogy tudsz segíteni a saját történeteddel, küldd el nekünk, vagy olvasd el másokét és meríts erőt belőlük!

Hírlevél