Félelem nélkül az autómban – Helló biztonság, viszlát, szorongás!

Kislány korom óta tartottam szinte az összes járműtől, legyen szó buszról, metróról vagy autóról. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem szívesen ültem be semmilyen „szerkezetbe”, ahol nem az enyém a teljes irányítás, és bármi elromolhat akár másodpercek leforgása alatt is.

Felnőve aztán nagy problémát okozott, hogy ilyen belső érzésekkel vajon hogy leszek képes jogosítványt szerezni? Hogy tudok A pontból B pontba jutni anélkül, hogy ne féljek a baleset lehetőségétől? Ahhoz képest, hogy manapság a fiatalok, ahogy tehetik, tehát tini korukban megszerzik a jogosítványukat, én sokkal később szántam rá magamat erre a lépésre. A tömegközlekedés azonban csak rontott a szorongásomon, hiszen az irányítás teljes hiánya és sok ember folyamatos ottléte egyáltalán nem segített ebben a mentális problémában. A munkahelyem ráadásul nagyon messze került a lakhelyemtől, így rá kellett vennem magamat a jogosítvány megszerzésére, és a saját autóm vezetésére.

Bár végül mind jogosítványom és autóm is lett, a szorongásom nem igazán múlt el, ami borzasztóan zavart a napi feladataim elvégzésében is. Nem tudtam mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem szeretek beülni a saját kocsimba, és ennyire félek egyik helyszínről a másikra eljutni. Nem gondoltam volna, hogy a gyógyulás folyamatára való „rálépés” egy véletlen találkozásnak lesz köszönhető.

A gimnáziumban szerettem a társaság középpontja lenni, így igen sok barátom volt, ám sajnos, ahogy ez sokszor lenni szokott, a középiskola után az emberek szétszélednek. Az egyik reggel, miközben a kedvenc pékségemben fogyasztottam épp a reggelimet, egy nagyon kedves, régi ismerős toppant be az ajtón. Rendkívül megörültem neki, és azonnal az asztalomhoz invitáltam. A gimi óta sok idő eltelt, és volt mit bepótolnunk. Láttam, hogy picit sietős hangulatban van, és végül ki is derült, hogy a megrendelt nyári gumijai fognak megérkezni, ami miatt elképesztően lelkes, hiszen ilyen könnyen még soha nem ment ennek a dolognak az elintézése. Miután észrevette, hogy picit furcsán állok a témához, ami autóval, vagy gumikkal kapcsolatos, azonnal elkezdett kérdezgetni. Nem tudtam tovább magamban tartani a dolgot, és dióhéjban megpróbáltam elmesélni nekem a szorongásomat. Fontos tudni, hogy ez a bizonyos ismerősöm pszichológus, így tanácsaiban tudtam, hogy megbízhatok. Azonnal rávilágított arra, hogy biztos benne, hogy a biztonságérzetem hiánya miatt félek ennyire az autóktól, a vezetéstől és mindentől, ami ehhez köthető. Elkezdett beszélni arról a helyről, ahol megrendelte a nyári gumikat saját autójára, amit először nem értettem, fokozatosan esett le. Ha egy bizonyos egy szolgáltatásban, és annak termékeiben megbízom, sokkal könnyebben fogok biztonságérzettel beszállni a saját autómba. Elmondta, hogy ezen a helyen, az interneten, de akár telefonon is mindenben a segítségemre lesznek. Ráadásul az oldalukon lévő információk 100%-ban valósak, mind ár, mind bármilyen más részlet tekintetében.

Érdekes módon már a fent említett mondatoktól is sokkal nyugodtabbnak éreztem magam, ráadásul nekem is esedékes volt az autóm abroncsainak nyárira való lecserélése. Ez a bizonyos barátom minden információval ellátott, szó szerint mindent felírt nekem, és azt kérte tőlem, beszélgessek el telefonon a szóban forgó hely egyik alkalmazottjával, ami jót fog tenni a lelkemnek és a szorongásomnak is.

Nem sokkal később ezt meg is tettem, az ügyintézés ráadásul rekordidő alatt zajlott le, mindenféle várakozás, félreértés és aggodalom nélkül. A nyári gumi (lecserélése, és a szolgáltatóban való feltétlen bizalom csodás módon elképesztő sokat segített az eddigi félelmeim leküzdésében. Az út még úgy érzem hosszú, de úgy érzem nincsenek véletlenek, így örök hálával tartozom kedves régi barátomnak, és természetesen a Gumidiszkont nevű helynek.