Hozzászólások: 6 db
Utolsó hozzászóló: Hanna

Szorongások

Van kiút a szorongásból!

szab veronika valoban van kiut a szorongásbol?en nagyon félek én is beteg vagyok kérem segitsenek.mi a ki ut?gyogyszeres kezeles?
Ibolya 54 éves Heine-Medin-es vagyok,mindkét lábamra.67%-os végleges rokkant 1995 óta.Az idegrendszerem szüleim elvesztése óta teljesen tökre ment.Nyugtatókon, fájdalom csillapítókon élek.Háziorvosom írja őket, szakorvoshoz nem küld, én meg nem merek kérni beutalót, hogy merjek én utasítani egy orvost?!Május 30-án egyik fiam gyógyszert szedett be,élet halál között volt, nem tudom feldolgozni a történteket.Segítségre lenne szükségem, de nem tudom kitől kérjek. Az is idegesít, hogyha behívnak, márpedig behívnak felülvizsgálatra, elveszik-e tőlem az ellátást amit kapok, vagy mehetek az utcára söprögetni?! Kérem aki tud segíteni rajtam tegye meg!
M.Attila Az előző oldal formátuma jobb volt... Egyáltalán... ez, "itt", most vajon működik...? Szorongok tőle - nem.
(...hová lettek a korábbi bejegyzések, a korábbi hozzászólók... a korábbi válaszok...?)
Mért kell ebben az országban folyvást, mindennek megváltoznia? Szorongok a szakadatlan változásoktól, szorongok az öncélú változtatások hiábavalóságától, s értelmetlenségeitől. Szorongok az állandóság és biztonság legalapvetőbb hiányától!
Margit Sziasztok. 44 éves nő vagyok. Valamikor magabiztos, erős, tevékeny voltam. Mostanság mindentől rettegek. Főleg attól, hogy kudarcot vallok, ha valamit teszek, vagy mondok.
Skrenyó Zoltánné Van kiút a szorongásból!---------Valaki megmondaná mi a kiút ? s honnan induljak el ? 26 éve szedek gyógyszert eredménytelenül a pánik betegségemre. Most már a lakásból se megyek ki 4 éve..........
Hanna Én egy 25éves nő vagyok és egész kicsi korom óta elég sok traumán vagyok túl...szüleim válása,édesanyám bántalmazása,apám terrorizálása,éhezés,fázás,rengeteg költözés és a legvégén a válásom.S egész kicsi korom óta sebesre rágom a szám szélét és szinte minden télen depressziótól szenvedek.Szedek antidepresszánsokat és próbálom nem elzárni magamat a külvilágtól.Volt egy barátom,aki mindig azt mondogatta,h lapozzak, én próbálok,de még is hogyan?Hiába vágok bele új dolgokba, amikben kisebb sikereket el is érek,még sem tudok boldog lenni.A lelkem legmélyén teljesen megkeseredtem.Azt mondják nem az idő múlása a legjobb gyógymód,hanem az amit idő múlása alatt teszünk.Nem ülök a babérjaimon,de még is egyre boldogtalanabb vagyok.Akkor hogy is működik ez valójában??S hogy hagyhatom abba a szám széttépését,mielőtt leszedem az egészet,mint Van Gogh a halló szervét.

Szóljon Ön is hozzá:

A hozzászólások csak előzetes moderáció után kerülnek ki az oldalra.

Szorongó naplója

Vállalni kell, ha más vagy

Gyógypedagógusként dolgoztam egy ideig. Gyengénlátó gyerekeket okítottam. Érdekes, izgalmas korszaka volt az életemnek.

Gyere, és oszd meg másokkal is a Te történeted!

Ha úgy gondolod, hogy tudsz segíteni a saját történeteddel, küldd el nekünk, vagy olvasd el másokét és meríts erőt belőlük!

Hírlevél