„Ne tisztelj más isteneket” – csakhogy most a pénzteremtés lett az isten, a legfőbb érték. Mondják, a pénznek nincs szaga, de akinek hiányzik a pénz, az sajnos mosdás hiányában büdös lehet. (És a lelki tisztaság? Kérdem én, az elavult, mohos, más korszakban kondicionált…)

 

„Ne csinálj faragott képet (bálványt) és ne imádd”. Az informatika világában? A pénz bálványozásának korában? (Már megint mohos vagyok, ha egyetemes emberi normákat nyújtok mintaként?)

 

„Isten nevét hiába ne mondd” – ne is! Csakhogy boldog, boldogtalan Istenre esküszik, majd meglop, becsap, bizalmaddal, jóindulatoddal visszaél. (Ehhez milyen követendő utat adjak tovább?)

 

„Szenteld meg a hetedik napot” – feltétlenül. De mit mondjak Bandrisnak, az unokának, ha folyton dolgozni lát, nem pedig a 7. napon legalább pihenni? Ha szüleit lótni, futni, munka után rohanni látja, nem pedig pihenni? (Hát be lehet tartani ezt a parancsolatot? És akkor miből fizetik a megemelkedett közüzemi számlákat, ennivalót, törlesztő részletet, s mindent, amitől nem kerülnek tartozásuk okán az utcára?)

 

„Tiszteld apádat és anyádat” – na, ja! Ha a szülők eddigi életükben nem amortizálódtak annyira, hogy képtelenség, nincs mit tisztelni rajtuk. De talán ezt a parancsolatot nem olyan nehéz követni.

„Ne ölj” – végre egy maradéktalanul teljesíthető parancsolat! Csak ne küldjék a fiatalokat háborúba, ne akarják besorozni…

 

„Ne törj házasságot (ne paráználkodj)” – hm. Ki-ki vérmérséklete szerint adjon tovább ezen a téren értékeket. Ügyeljen arra, hogy a hallgatója ne váljék szorongásossá, bujává, paráznává, ha mégis, azért legalább ne szorongjon.

 

„Ne lopj” – ennek szellemében kellene nevelkedni. Csakhogy az elektronikus és írott médiát nem szabadna megtekinteni, ahonnan a nap 24 órájában lopásokról, csalásokról, bűnözésről kapjuk a tömény információhalmazt.

 

„Ne tégy hamis tanúságot” – ne, ne tény! Jó lenne, ha ezt elhinnék rólad a csalók. Mert például nekem valaki aláhamisította a nevemet egy iraton, s amikor jogorvoslatért a hatósághoz fordultam, a végén vádlott lettem, mondván, én írtam alá az általam kifogásolt dokumentumot. Az, hogy egy világ omlott össze bennem, minden biztonságérzetemet elvesztettem, mert jogtalanság esetén nem védtek meg, senkit sem érdekel.

 

„Ne kívánd, ami embertársadé” – nem lehet időben az irigységet megtanulni elfojtani, már kicsi korban úgy nevelni az utódot, hogy maga teremtse elő a szükségleteit, a másé legfeljebb motiválja. Ha annyira akarja a társa tárgyait, igyekezzen, s előbb-utóbb keressen annyit, amennyiből megvásárolhassa. Az irigység ölni, gyűlölni képessé teszi az embert. Méltóságát elveszíti általa. Gondolkodása beszűkül, alkotó kedve lebénul, megnyomorodik a lelke. Érdemes a 10. parancsolatot is szigorúan betartani. Ha sikerül, ép testünkben ép maradhat a lelkünk.

Krasznai Éva