Szorongásaim sora

Meg kell hagyni, elég félős természetű vagyok, pár dologtól pedig kifejezetten szorongok.

Legutóbb az autóm miatt éreztem magam rosszul, pedig nincs szó valami nagy horderejű dologról, amikor múltkor olajat cseréltünk benne, nekem kellett kiválasztani hozzá a megfelelő kenőanyagot. Ezelőtt mindig apukámmal közösen végeztük a műveletet, de legutóbb sajnos gyengélkedett, amikor szóba jött a dolog, így nem tudtuk közösen elvégezni a teendőket. Én egyedül semmire sem mentem, ezért elkezdtem gondolkodni azon, hogy ki mástól kérhetnék segítséget.

A nővérem még kevésbé ért az autókhoz, mint én, anyu vezetni sem tud, ahogyan a barátaim nagy része sem. Szóval úgy tűnt, hogy magamra maradtam a problémámmal.

Ez eléggé nyomasztotta szorongásra alapvetően is hajlamos kis lelkemet.

Nem sokkal ezután találkoztunk a nővéremmel, átjött hozzám ebédelni egyik vasárnap. Nem szeret főzni, így minden alkalmat kihasznál, hogy máshol ehessen. Én nem bántam, mert egy személyre én sem szeretek, ritkán szoktam, akkor pedig mindig olyan nagy mennyiséget, hogy a végére megundorodom tőle, bármilyen jól sikerült is.

Szóval átjött a nővérem, és elmeséltem neki a problémámat.

Azt mondta, most épp egy olyan sráccal jár, aki autókat bütyköl szabadidejében, ő biztosan tud segíteni. Azt nővérem azt mondta, többek között a kenőanyag választásban is segít majd a srác. Föl is hívta, még tőlem, ebéd után, miközben kávéztunk.

A srác, Zsombi persze rögtön belement, gondolom, odavan a nővéremért, és úgy érzi, hogy, ha segít az egyetlen kishúgának, akkor azzal biztosan bevágódik nála.

Én csak vigyorogtam magamban, hogy most nekem is hasznomra van végre, hogy a nővérem gyakran váltogatja a fiúit.

Zsombi aztán másnap fel is hívott telefonon, azt mondta, küld egy linket, és a hozzá tartozó oldalon tudok válogatni a kenőanyagok közül. Elmondtam, hogy egy 2005-ös Opel Astra Combit vezetek, kértem, hogy adjon valami tanácsot. Azt mondta, amit a honlapon látok, azok közül bármelyiket választhatom, szerinte mindegyik képvisel egyfajta minőséget.

Sajnos még ezek után is szorongtam egy kicsit a dolog miatt, szóval megkértem a nővéremet, hogy jöjjön át segíteni, hátha együtt kiötlünk valamit. Amúgy is mondta, hogy Zsombi sokat beszél a munkájáról, remélem, tud valamit, ami hasznomra lesz a választásban.

Aztán eszembe jutott, hogy mindig apukám szokta megvenni a kenőanyagot, persze kifizetem neki. És mivel az ágyhoz kötöttség nem gátolja az embert abban, hogy tanácsot adjon, fölhívtam őt.

Nagyon örült, hogy keresem. Mikor megtudta, miről van szó, és azt is, hogy a nővérem barátja segít nekem, rögtön látni akarta Zsombit.

Mondtam neki, hogy ha komolyra fordul a dolog, a nővérkém úgysem bírja ki, hogy ne mutassa be. A jó srácokkal mindig is szeretett büszkélkedni. Csak mostanában nem akadtak hasonlók az útjába.

Zsombi egyébként egészen jó fejnek tűnt, mikor hétvégén végül átjött, hogy olajat cseréljünk. Mire végeztünk, a nővérem is befutott, csináltam egy gyors vacsorát, ha Zsombi egy kicsit is ismeri a nővéremet, akkor különösen hálás volt ezért.

Jót dumáltunk hármasban, persze apának minden részletről be kellett számolnom, ami Zsombival volt kapcsolatban. A nővéremnek nem mertem még bevallani, hogy apa tudja, pedig jó lesz lassan megtenni, mert nemsokára találkoznak, és a családban nálunk senki nem tudja tartani a száját.

Igen, amint elmúlt az autó miatti szorongásom, kezdődött is ez a másik, de hát ilyen az élet.

Egyébként az autóm miatt nem aggódom, nagyon jól megy a kicsike, Zsombi is megdicsérte az állapotát, amikor meglátta. Nos, ha a kenőanyagokhoz nem is értek, vezetni, nem tagadom, elég jól megtanultam. Csak úgy suhanok az ádáz kátyúk között, amik sajnos a hazai utak alapvető tartozékaivá lettek. Most, hogy az olajcsere is el van intézve, és én is egy kicsit többet tudok a kenőanyagokról, mint korábban, még a vezetés műveletét is szívesebben gyakorlom.

Zsombi még állított az autómon néhány dolgot, sajnos ezt apa is megtudta, így kierőszakolta, hogy megígérjem neki, amint felépül, vethet egy pillantást a kocsira. Attól fél, hogy az a szegény gyerek elrontott valamit, hiába mondtam neki, hogy az autó a második fénykorát éli. Még nem is ismeri, de már utálja, ne, túl rózsás kezdet.

Na, mindegy, ez szerencsére már nem az én dolgom, nekem semmi bajom nincs Zsombival, csak a család miatt szorongok…